A hely már jónéhány évvel ezelőtt felkerült a radaromra, mégis csak most, az év elején sikerült végre Pécsre érkeznem, és a korábbi Bohémiás látogatásaim után egy újabb helyet csekkolni burger téren. Spoiler alert: elég jól sikerült.
A BB a dzsámitól nem messze helyezkedik el, egy réges-régi galaxisban épületben, ahol jó időben belső kert, ilyenkor pedig “csak” a hangulatos vendégtér vár az idelátogatókra. Az étlap mellé kapunk egy nagyon szuper kis összehajtogatott papírt a legfontosabb alapanyagokról, ételekről, beszállítókról, ráadásul a Balkán, mint olyan technikai definíciója is megtalálható rajta.
Ha sör, akkor Karlovacko – döntöttem, amíg el nem döntöttem, hogy milyen ételeket szeretnénk, de ez is csak azért tartott sok ideig, mert annyi jó volt az étlapon, és egy ember hasa pedig (még ha ezt nem is feltétlenül hinnétek el) akárhogy is nézzük, véges.
Előételek közül a (gólya-gólya-)Girice, azaz sült tengeri apróhal fokhagymás majonézzel, egy szelet kalácsnak tűnő lepénnyel (erről még majd később), tök jó kis fatálcán. A halak tökéletes ízvilágúak és állagúak voltak, a szósszal együtt egy umamibomba, a péksütemény pedig tökéletesen édes, pirult, ahogyan azt kell.
Remélem nem gondolta senki, hogy megússzátok hambi nélkül: a Sarajevo burgert kértem ki. A zsömle házi verzió volt, kellemesen szép sötétbarna színnel, jó textúrával. Ebben lapult meg a husi, ami rögtön kettő különböző jószág keveréke: marha és bárány, és bár magam nem vagyok nagy híve a négylábúak variálásának, kivéve ha génsebészek vagyunk, azért azt tudjuk, hogy ez, ha elvonatkoztatunk a burgerektől, tud működőképes lenni – és most sincs ez másképp.
A burgerbe került még kistermelői ajvár, saláta, paradicsom, lilahagyma, rá pedig egy szem kapribogyó, mert miért ne. Köretnek steakburgonya érkezett, tunkolónak pedig kajmak, ami talán leginkább egy tejföl és sajtkrém sózott tejszínkrémhez hasonlítható, és biztos, ami biztos, további lilahagymán kapott helyett, hiszen az is egy balkáni alapvetés.
Továbbhaladva a megkezdett úton érkezett egy Köfte, törökmogyoróval dúsított, újfent marha és bárányhús képében, hosszított lollipop (azaz nyárs) formában. Aki nem szereti a bárányhúst, annak ezt maximálisan tudom ajánlani, ugyanis nagyon lágyan és gyengéden lehetett csak érezni benne a jószágot (a burgerben például hangsúlyosabb volt).
Mellé az étlap szerint lepény érkezett, de ha a klasszikus megközelítésben gondolkodunk, akkor felejtsük is el, ugyanis ez azért nem az. Ellenben jóval inkább kalácsosabb hatású, pirított darab ez, de némiképp lábonlövésnek érzem, mivel ha valaki a balkánok lepényére számít, akár csalódhat is. Az étel prezentációja amúgy nagyon szép volt, és amiről még nem beszéltem, az egy kis mentás-joghurtos ubisali, valamint gránátalma – ugyanis ezek is részét képezték még a tányérnak.
Ha azt hinné a kedves olvasó, hogy itt megállunk, nagyon téved – most kezdünk csak belejönni. A klasszik balkáni ételek mellett ugyanis a bisztróban kapni szezonális séf ajánlatokat is – ottjárttunkkor az egyik ezek közül a sertésszűz volt, karfiolkrémmel. A hús tökéletes maghőmérsékletre volt készítve, a püré mennyeien krémes volt – így aki esetleg unja, vagy nem lenne annyira nyitott a bisztró névadó ételeire, az is meg tudja találni a számítását.
Desszertügyben dupláztunk: az egyik válsztásunk a túrógombócra esett, ami pont olyan volt, mint amilyennek lennie kell (édes, lágy, krémes, citromos), a másik opció pedig a baklava volt, ami házilag készült, és messze vert sok kóstolt hasonló típusú süteményt, annyi szent.
Árak ügyében a hal 1690 volt, a balkáni ételek 2300-tól 3300-ig terjednek, a desszertek pedig 1050-nél megállnak. A Balkán Bisztró joggal lehet Pécs egyik legnépszerűbb helye, hiszen mind ételekben, mind italokban (érdemes ránézni a borokra!) nagyon magas minőséget képviselnek.
Elérhetőség: https://balkanbisztro.hu
