Nem vagyok róla meggyőződve, hogy túl sokszor jártam már Dabason, viszont mostanában mindenképp időszerű volt. Hogy miért? Több helyen is olvasni lehetett róla, hogy egy szuper étterem nyílt ott. Nekem sem kellett sok hozzá – vidéki kirándulásunkból hazafelé indulva beugrottunk egy ebédre.
Étterem a főtér mellett
A bisztró Dabas belvárosában helyezkedik el, bár az ilyen bátor megítélés pont szembemegy a nyitó mondatommal, miszerint nem vagyok ismerős arrafelé, de ezen lendüljünk is túl gyorsan. Maga a hely számomra nagyon barátságos hangulatot árasztott, ez visszagondolva több okból adódott. Az étterem nem túl nagy, de átláthatóságával, a téliesített, meleg hangulatú teraszával, valamint a névadó deli részével mind hívogató hangulatot mutat.
Ha már itt tartunk: mind a polcokról, mind pedig egy kisebb hűtőpultból meg is lehet vásárolni azokat az alapanyagokat, amelyek szimpatikussá válnak. Így otthonra is haza tudjuk vinni a bisztró kulináris gondolatainak megfelelő sonkát, sajtot, tésztát, desszertet, vagy italokat; amolyan ehető emlékképpen.
Lássuk az ételeket!
Az étlap java része nagy klasszikusokat tartalmaz, de mindben volt egy-egy olyan részlet, amely már a menü böngészésekor is erőteljes gyomorkorgásra adott okott.
Előételként egy Pörcös lúdpástétomot (1690.-) választottam, amely frissen sütött burgonyás pogácsával, ropogós salátával és zöldségekkel érkezett. Ebben a fogásban is meglátszik a dabasi étterem gondolkodása: ismerős dolgok, de olyan köntösben, melyre nem feltétlen számítunk.
A pástétom adott, és az őszi időszakra a lúd, mint olyan, tökéletes választás (főleg a kis apró, ropogós darabkákért jár a pacsi). Ehhez sok helyen pirítós dukál, de a (friss! zsíros!) szintjeire szétjövő pogácsa egy olyan pluszt adott hozzá, amilyen nem is rémlik. Imádnivaló fogás az elejétől a végéig.
Az egyenlőség elvén a másik előétel az Édesburgonya krémleves (1390.-) lett, szarvasi ricotta felfújttal, tökmagkrémmel. Ennek leve a trendeknek megfelelően előttünk lett szervírozva. A szép tálalású levesben főként az édesség dominált, és nagyon jól harmonizált benne a ricotta krémessége és a tökmag karaktere is.
A marha és a kacsa bemegy az étterembe…
Főételnek szintén nem általlottunk valódi klasszikusokat kérni, így esett a választás a Marhapofa pörköltre (3990.-), békebeli tojásos galuskával, némi ördögszekér gombával bolondítva. Itt már nem tud nem feltűnni a kismértékű modoroskodás az étlapon.
Zárójel nyit: ennek eklatáns példája volt a nem (!) a gyerekmenün helyet kapó Pipimell steak, valamint a Fogasfilé ittasan, ahol nem egyértelmű, hogy az ételnek vagy nekem kéne ittasnak lenni. Zárójel bezár.
A pörkölt közepesen szokatlan tálalásban érkezik. Egyrészt a hús egyben van, de zseniálisan szétjön, picit kollagénes, és az íze pedig takkra olyan, mint amilyennek a klasszikus pörköltet várnánk. Semmi modernizálás, semmi újragondolás, szinte kívánja, hogy keverjük bele az alatta lévő szaftba, valamint a tejfölbe.
A galuska téglatest formában érkezik, és elsőre nem is emlékeztem hirtelen, hogy mi a proteinhez a köret. Ez hamar elmúlik, hiszen mihelyst belevág az ember, varázslat történik, és szétesik pörköltszaftban boldogan fürdőző darabjaira a nokedli. Ez a fogás számomra teljes mértékben megmutatta, hogy mit gondol a DDB a gasztronómiáról – és nagyon tetszett ez a látvány.
A másik főétel Cserépedényben pirult kacsacomb (3790.-) volt, áfonyás dabasi lilakáposztával, vargányás dödöllével. A kacsasült belül omlós, kívül pedig roppanósra sült állagot kapott. A csont pedig elvárható módon fantasztikusan csúszott ki belőle. A lila káposzta és a dödölle kellemesen hozta a köret kétféle karakterét, nem volt rá panasz. Mi pedig aggódva kezdtünk arra gondolni, hogy fog itt még a desszert is beférni?
Édes élet – Dabas Deli módra
A cikk szempontjából nem túl szerencsés módon csak egy desszert érkezett, viszont az egyértelműen a Bécsi Sacher torta (1190.-) lett, málnával és házi krémsajttal. Maga a desszert elég kellemes méretű volt, krémsajt rajta, a málna pedig öntet formában alatta kapott helyett.
A torta egy képzeletbeli utazásra invitált minket a sógorékhoz – kellemesen csokoládés, telt ízek, és mindezt relatíve könnyedén. Természetesen az étkezés végi kávé (450.-) sem maradhatott el: kétféle verzióban lehetett kérni az espressot. Volt egy sötétebb olasz pöri, ami több fajta kávé blend volt, valamint egy világos, ha emlékeim nem csalnak, etióp. Nekem egyértelműen az utóbbi nyerte el a tetszésem kellemes savaival, de aki ezt nem annyira komálja, ő sem fog kávé nélkül maradni.
A végdelinbe és tovább!
A Dabas Deli Bistro pontosan hozta azokat az elvárásaimat, mint amiket szerettem volna, és még annál többet is. Hangulatos étterem, kedves és hozzáértő felszolgálás, valamint ízletes és ötletes ételek – mindez Dabason. A tény, hogy még másnap mosolyogva emlékeztem vissza az apró részletekre, bizonyítják, hogy engem mindenképp megfogott maga a bisztró – és ez alapján bátran tudom nektek is ajánlani!
