Úgy néz ki a delik korszakát éljük: nemrég írtam egy hasonló nevű étteremről Dabason, most pedig az Őrház Deli kínál többek között egy fantasztikus pastrami szendvicset!
Jogosan merül fel a kérdés: de Jani! Mi is az a deli?
Nos, örülök, hogy megkérdeztétek, a válasz a következő:
A delicatessen, azaz delikát bolt rövidítéseként jött létre amcsiban a Deli kifejezés, de nem teljesen úgy, mint nálunk. Ott ez egy vegyesbolt és egy étterem (vagy inkább büfé) kombinációja, ahol sokszor van egy kisebb asztal, vagy könyöklő, de az is teljesen jogos, ha elvitelre kéred. A menü általában friss alapanyagokból áll, olajban sütés nincs (maximum ha csirkét is adnak), és a szendvicseket pedig rutinból pakolják össze. Lehet még a kínálatban előre elkészített és súlyra kimért tészta, krumpli, tenger gyümölcsei. Természetesen az egyes népcsoportok ételei (corned beef, pastrami, különféle olasz felvágottak) sem állnak tőlük messze, sőt!
Born in the USA
Ennyi kitérő után talán magunk sem csodálkozunk, hiszen a klasszik Őrház felhozatal is fatüzelésű bbq-ban teljes, ami az USA egyik kvintesszenciája, csakúgy, mint a hamburger. Évekkel ezelőtt jómagam is megpróbáltam felkutatni a város legjobb pastramijait, de azóta sem bővelkedünk bennük, sőt. Ezen a ponton előkerestem egy évekkel ezelőtti képet, amikor New York-ban a legendás Katz’s Deliben kóstoltam (amúgy attól, most már bevallhatom, azért halálosan nem voltam elájulva)
Pont ezért, pontosabban a jó pastrami hiánya miatt csillant fel a szemem a deli hallatán, így egy szép hétvégén meglátogattam az éttermet. Az előzetes kommunikációból már tudni lehetett, hogy ételekért az Őrház képviseletében Jankovics Zoltán és Margit Ádám, valamint a Déli Part BBQ színeiből Baricza József felel, és nem is akárhogyan.
“Már nem street food, még nem bisztró”
Minden heti étlap egy kicsit más, én a lyoni hagymaleves (1000.-) nevezetű tételt választottam elsőnek. Ez, bár francia, nem a tejszínes, sajtos oldalról közelíti meg a dolgot. Sokkal inkább egy opálosabb, hagymafókuszú, ennek az ízére koncentráló levest kell elképzelni. Betét hozzá krutonként egy szeletke kenyér, aromásan ráolvasztott gruyere sajttal – na ebből mondjuk még kettőt el tudtam volna viselni.
PastraMi?
Tagadhatatlan, hogy a főműsor számomra a pastrami (3400.-) volt, amely szendvics formában érkezik. Mielőtt továbbmennénk azért nem árt tisztázni, hogy miről is beszélünk. Ebben különböző elcsepegtetett információk segítenek nekünk.
A protein marhaszegy, ezt először sóval kezelik, majd napokig egy fűszerezett páclé fogságába kerül. Ezek után több, mint két napig hidegen füstölik (tehát nem szmókerben készül, és nem bbq technikával). Végül pedig gőzölik, amíg el nem éri a kívánt maghőt. Ha ez kész, jöhet a vékonyra szeletelés, majd a szendvicsbe való belepakolás.
A több néha több
A szendvics minden húsimádó álmát megtestesíti. Egyrészt már ránézésre is: a hús-kenyér arány ideális, ami a 30 deka húst tekintve nem is csoda. Másrészt az első harapás rengeteg “aha!” élményt tartogat. Ilyen, hogy a kenyér (a Heim pékség terméke) annak ellenére, hogy rozskenyérnek van definiálva, nem nehéz, és nem túl barna. Ez szerintem tökéletes ehhez, a klasszik rye bread nekem mindig is túl sokat elvett az élményből a követelőzésével.
Szintén imádnivaló elem a hús fűszeressége, amely már illatából is érződött: boróka, szegfűbors, koriander, mustármag – mind klasszikus, de pont ezért elvárható, amelyet hoz is a hús. De nem csak ebben fantasztikus: vékonyra szelve, húzásra enged az állaga, ízletes, karakteres, de nem esik túlzásokba.
Természetesen a kötelező tartalmi elemek sem maradtak ki: sárga mustár, dinsztelt savanyú káposzta és hagyma, valamint mellé apró savanyított zöldségekkel (mondjuk ebből is elbírtam volna többet, főleg a brutális húsmennyiség mellé).
A verdikt? Napok óta gondolkodom, de csak arra jutok, hogy életem egyik legjobb pastramiját kóstoltam a srácoknál, nem volt benne hiba, sem a húsban, sem a kenyérben, sem az élményben. Parádés. Ja igen, én mellé egy cseh vezető (0%) sört kértem, de vannak más jó kis tételek is.
A sólet? Az jó lett!
Hátránya az egyedül étterembe járásnak, hogy az ember nem bír a másik kajájába belekóstolni, így a sóletet (3000.-) csak aznap este, otthon tudtam megkóstolni. Oh boy!
A cucc füstön készül, remek fogélményű babokkal, rengeteg apró liba és szegyhússal dúsítva. Természetesen tojás is érkezik hozzá, ami viszont új volt, az a marhatepertős házi pogácsa (érdekes párhuzam a másik delivel, hogy ott is pogi volt a kence mellé a köret). A-tya-ég! Ez így együtt, füstösen aromás babétel, omlós húsok, zsíros szénhidrát köretnek – olyan boldogan falatoztam mindezt, hogy arra szavak sincsenek (oh, mégis – most írtam őket le!)
Egy dolgot bántam meg, de azt nagyon, hogy a hétvégi mangó-lime tortából nem vittem (figyeljünk a kilókra uram); dehát valamiért vissza is kell még térni. Na nem mintha a pastrami & tsai. nem lenne elég ok erre
Deli pocak, tele bendő, a pastrami is elegendő!
Fontos infó, hogy ez a deli csak február végéig érhető el, valamint a kinti részen a klasszikus fatüzelésű bbq fogások is kérhetőek (szegy, oldalas, stb).
Annyi biztos, hogy az ide való ellátogatás egy fullos hétvégi programmá is köthető, hiszen itt a Dunakanyar, kirándulás, és ennek a megkoronázása akár egy jó pastrami is lehet. Ajánlom? Még szép!
Elérhetőség: https://www.facebook.com/OrhazDeli/
